Szépen alakulgat a napi rutin berögződése, ezzel párhuzamosan igen bizakodóan számítok a teljes szobatisztáság közeljövőbeli megünneplésére:) Pollyka nagyon sok mindenben hasonlít egy kisgyerekre, és ez a helyes nevelés alapját képző rendszeresség bevezetésében, megszokásában is megmutatkozik. Reggel szinte óramű pontossággal ébreszt ugyan abban az időpontban, így négy hónapos korára azt is sikerült elérnem nála, ha valamiért én még nem akarok felkelni ő szépen kimegy a nappaliba játszani a játékaival. Általában azért felkelek az ébresztésre, ami igazából egyszerre is lehet, hiszen csak akkor jön örömködni ha felemelem a fejem (persze ilyenkor azt nézem hogy ő mit csinál éppen), ezt úgy veszi hogy én is fel akarok kelni, reggel van, menjünk sétálni.
Alakul a napi rutin, nemrég pedig részt vettünk egy keresztelőn
Felkelés után amilyen gyorsan csak tudom összeszedem magam, és már megyünk is a füves részre. Sajnos ebben még mindig nem vagyok elég gyors, pedig már a kávét is inkább magammal viszem egy termoszban és útközben kortyolgatom el. Mivel Polly mindenhova követ, és a lakás elosztása miatt sem tudom igazán szem elől téveszteni, egyetlen alkalma a felügyelet nélküli tevékenykedésre akkor van, amikor a mellékhelyiségbe megyek. Amikor bemegyek a számara egyetlen tiltott helyiségbe ( plusz az erkély is tabu neki ), odasétál a pelusához és ő is végzi a dolgát. Ezt a napokban figyeltem meg, egyébként másban is ilyen kis szimbióta, azt csinálja, vagy szeretné csinálni mindig amit én:)
A séták bevezetésével újabb kutya tulajdonságok erősödnek a kis személyiségében, néha mintha ő maga lenne Kántor utódja, de a vadászkutyák szelleme is megkörnyékezi esetenként és olyan szakszerű vadászkutya pozícióban kémleli a látóhatáron belüli szárnyas lényeket. Az emberekhez és ezen belül a külön csoportot képező gyerekekhez való szocializációja is sokat változott, már-már az ellenkező végletbe csapott át. Mindenkinek örül az utcán, mindenkihez oda akar menni, viszont ha nem ő kezdeményezi az ismerkedést még mindig szégyenlősködik:) A hosszú szoknyás hölgyeket rendre megugatja, és legyen az bármekkora eb, ha nem akar játszani vele őt is kiosztja a kis vakkantásaival. A lakásban szerencsére ezidáig megőrizte a csendes tulajdonságát, csak nagyon ritkán ugat speciális esetekben, inkább sírdogálva fejezi ki ha valamit szeretne vagy nem tettszik neki.
Hétvégén volt egy keresztelő a családunkban, arra gondoltam hogy őt is elviszem magammal egyrészt azért mert egész napra nem hagyom itthon, másrészt a keresztelendő gyerekkel már barátságot kötött, úgyhogy ott a helye. Maga a keresztelő szertartás egy kis templomban volt ahol csak a család és barátok voltak jelen, Pollykám nagyon szépen végighallgatta Dániel atya mondandóját utána meg garázdálkodhatott egy gyönyörű kertben. Pontos számot nem is tudok hirtelen mondani mennyi kis- és középkorú gyerek érkezett a szüleivel, de azt tudom, hogy egyetlen egy kivételével mindegyik meg akarta simogatni, fogni a pórázát stb. a szörnyecskének. Volt olyan amikor 6-7 gyerkőc körbevette szegényt ezt nem igazán tudta mire vélni, úgyhogy egy idő után figyelmeztetnem kellett a gyerekeket arra, hogy pusztán játékból, de a KUTYA HARAP!:) Nagyon felpörgött a sok ingerre, és szaladni akart minden apróság után akik ugye póráz nélkül rosszalkodhattak kedvükre, egyszer sajnos egy kisfiút meg is ijesztett, de szerencsére nem lett nagy dráma belőle:) Arra gondoltam ha már mindenki csinos készül egy ilyen eseményre Polly se lógjon ki a sorból, ezért varrtam neki egy ünneplőhámot:) Tekintettel a nagy hőségre direkt egy kis hámot terveztem, lenvászon anyagból ami jól szellőzik, a hátára pedig egy színes masni került dísznek: lásd a képen, amin épp egy kislány ismerteti a jéggel:)
