Mint ahogyan már írtam, számomra nagyon meglepő volt Polly kicsi korához mért értelmessége. Bár soha nem volt még kölyök kutyám ezért nem volt viszonyítási alapom, de valamiért azt gondoltam, hogy egy 8 hetes kis szaros még nem úgy fogja megérteni az utasításokat, és közelharcot kell majd vívni minden alap dologért. Úgy mint például a pisi a pelenkára, amit nagyon gyorsan megértett, a leülés és várás a parancsra kaja előtt (ezt két nap alatt megtanulta ) és hogy hova szabad menni és hova nem.
Polly a Zsenike
A pelenkára szoktatás tényleg nagyon gyorsan ment, mondjuk mindig mutogattam neki ha nem jó helyre sikerült, és olyan kis cseleket is bevetettem, hogy időnként "rávezettem". Olyan helyre raktam a pelust amerre járkálunk, odavezetni nem volt nehéz mert szinte mindig követ, párszor olyan is volt, hogy szinte parancsra pisilt:) Az egyetlen a fentiek közül a kajával kapcsolatos szeánsz amit nem bliccelhet el, vagy nem próbál meg elsumákolni / megszegni értelem szerűen, hiszen neki ez a legfontosabb.
A többi dologban pedig nagyon kis sumák néha. Természetéből fakadóan a határok feszegetése, és a minél többet foglalkozzatok velem kényszerérzete arra sarkalja időről-időre, hogy a jól megtanult szabályokat szépen, előre megfontolt szándékkal megszegje.Például a pisilésnél megfigyelte, hogyha rossz helyre pisil minden estben én megyek a fürdőszobába, és hozok magammal egy hosszú rúdra erősített óriás pamacsot, amit ez után a földön húzogatok, és ez neki nagyon vicces. Onnan tudom, hogy ezt direkt csinálja, mivel egész nap itthon vagyok vele, látom a hangulatváltozásait. Amikor kiegyensúlyozott, szépen megkeresi a pelenkát és rápisil, hiszen tudja hogy az azért van ott. De ha ő éppen játszani akar, ezzel hívja fel magára a figyelmet, még arra is direkt figyel hogy lássam az esetet! Elképesztően szemtelen. Az első megilletődésben telt napok után Pollykának szépen kezd kinyílni a csipája, ami főleg a játékba való belefelejtkezésével jár vállvetve. Arra nagyon figyelünk, hogy ne szabaduljon el a pokol, mert tudatosan nem akarjuk, hogy szélsőséges érzelmi állapotban legyen. Ebbe beletartozik az érkezési ujjongás is, nem verjük nagy dobra ha valaki elmegy itthonról, nem búcsúzgatunk tőle, és ezzel párhuzamosan nem ujjongunk amikor hazaérve meglátjuk az egyébként még mindig vicces szőrgombóc kis testét a küszöbön figyelve. Mivel ezt idáig sem erősítettük benne, úgy néz ki jól működik, szépen higgadtan viseli ezeket a történéseket, és szépen megtanulja azt is, hogy mindíg visszajövök, így nem kell sírdogálnia sem:)
Játszani kell vele, különben marad egy csomó energiája és megrágna mindent, hiába vannak játékai, az ágytakaró meg kanapé sarka izgibb. Amikor játszunk, nagyon bele tudja hergelni magát, és egy idő után már ugrálna fel, harapna mindent, és mivel Ő még egy tökmag, általában az achillesünkre megy (jelzem hogy ugyan kicsi, de tű hegyes kis fogai vannak). Na ilyenkor már leállítjuk, be a helyére és ott marad amíg nem nyugszik le. Ha ellenkezik, és kiugrik, meg próbálkozik a további huligánkodással, akkor ez néha egy 5 -10 perces hadművelet, ha megnyugodott kijöhet. Ha csak úgy csinált, mint aki megnyugodott és folytatódik az őrület, vissza a helyére.
A héten voltunk az állatorvosnál, aki azt kérte még hat hétig ne vigyük utcára a kutyát! Most két oltása van meg, és még durván 5 hét a lakásba, nem tudom hogy fogja kibírni szegényke, már nagyon szaladgálna. Az utat az állatorvoshoz egyébként elég rosszul viselte. Indulásnál nem volt gond, szépen bement a hordozótáskába mukkanás nélkül, útközben nézelődött. Attól tartottam hogy a hordozástól megint rosszul lesz, de úgy tűnt minden rendben. Egy mukkot sem szólt, még az orvosnál sem, megkapta az oltás, megmérték (1 kiló harminc deka:) és már indultunk is haza. Hazafelé már nyugtalanabb volt, sokat mocorgott a táskában, egyébként nincsen messze az orvos, gyalog kb 15 perc. Mielőtt befordultunk volna az utcánkba teljesen kétségbe esett és elkezdett sírni. Amikor beértünk a kapuba kivettem és fogtam az ölembe, remegett mint a nyárfalevél. Azután jött az utazási pánik utótünete ahogy hazaértünk: a hányás. Ivott egy kis vizet és befeküdt a helyére, szerencsére gyorsan megnyugodott. Direkt figyeltem útközben, próbáltam minimálisra csökkenteni a táska ringatózását, és nem is ez volt neki a fő baj, a zajok amik nagyon zavarják. A kaput valami idióta egy csilliárdos agyontuningolt sportkocsival tette be neki, aki a házunk előtt egyébként 30 -as övezetben úgy gondolta, hogy ha már van egy sportkocsija sportosan kanyarodik be a motorját bömböltetve.
Szerencsére a lakásba nem szűrődnek be ennyire a zajok, tetőtéren lakunk és a lakás egyik oldala kertes-játszóteres részre néz. Na ezen az oldalon viszont nagyon érdekes az erkélyajtónál, főleg amikor nyitva van, Pollyka hogyan figyel. Hallgatja a madarakat, meg néha más kutyusokat és cicákat is hallani lehet, érdeklődő kis tekintettel. A fenti kép is ott készült, az erkély előtti részen:)
