Azt hiszem mostanra a harmadik itt töltött hete után Pollyka teljesen megszokta az új környezetét, szépen beilleszkedett a mindennapjainkba, és kezdi felvenni a mi ritmusunkat mindenben. Ezzel párhuzamosan persze mivel biztonságban érzi magát szépen kinyílt a csipája, és időnként igencsak elszemtelenedik.
Pollyka egy eleven kis Szörnyecske
Meglehet hogy Pollyka egy kis szőrgombóc társasági kiskutya aki rendkívül szeretet igényes, másoktól úgy hallottuk hogy fajtája nem túl értelmes. Ezt ő már az első velünk töltött napjaiban megcáfolta, ezért mi tudatosan nevelgetjük és sokat foglalkozunk vele. Így utólag talán még túl szigorúan is vettük szegénykét, hiszen azon kívül hogy igen is mindent megért még csak egy kis kölyök kutya akinek igenis rosszalkodnia kell. A fent leírt rohamtól, ezen belül a felém irányuló acsargós támadástól egy kicsit elkeseredtem, vagy tíz percig kellett harcolnom vele amíg abbahagyta a randalírozást és ott maradt a helyén szépen fekve. Úgy felspannolta magát hogy majdnem kiugrott a szíve, rángatózott össze-vissza, vadult, harapdálni akarta a kezem (már nem a játék kategóriába tartozóan), végül megpróbálta bevetni a sajnáltatását de aztán rohant volna tovább gőzerővel. Szóval miután megnyugodott (addigra rólam csorgott a víz pedig nem egy nagytestű dög össz-vissz 1,4kg lehet) szülői értekezletet tartottunk, próbáltuk megfejteni mégis mi válthatta ki nála ezt az egészet.
Kérdezem én így néz ki egy Szörnyecske?:)
Először is Pollyka még nagyon kicsi, egy kis hülye gyerek. Muszáj vele játszanunk, és futtatni is kell a játékai után, mert még 4 hétig nem vihetjük utcára! És nem csak néha játszani, hanem időközönként csak úgy "babusgatni" is kell, és hagyni hogy ott lehessen a közelünkben. Ez egyébként tök jól működik, ha feljön mellém a kanapéra egy kicsit próbálkozik például a fülemet akarja harapdálni, de aztán megnyugszik és szépen befészkeli magát valamelyik kis zugba. Az ágyban alvásra ugyan ez vonatkozik, eddig a lábunknál aludt éjszaka, aztán pakolgatta a kis testét ide-oda fészkelődve, most meg magától lemegy a földre és a fejemmel egy magasságban telepedik le. Én még korainak gondoltam, de végül elkezdtük bevezetni a jutalomfalatozós gyakorlatokat, persze kis egyszerűeket: -helyedre -marad -hozzám stb és amiket nagy lelkesedéssel végez el persze:) Szóval igen sok törődést igényel egy ilyen szörnyecske, nem elég neki hogy állandóan itt vagyunk és nincs egyedül sohasem, naponta háromszor tréningezni kell, plusz rengeteg játszás és feladat a jó kiskutya receptje:)
Egyenlőre úgy tűnik ez működik..:)
