Utazásunk előtti nap estéjén jutott eszembe, hogy milyen régen is volt Pollyka a kézi hordozótáskájában, amióta megszerezte az összes oltását már mindenhova négy lábon jön, vagy kocsiban utaztunk. Most viszont vonatozásra készültünk, ezt megelőzően pedig egy BKV járaton való kalandozás is színesítette az élményeinket.
Az elmúlt pár hét alatt szemmel láthatóan rengeteget nőtt kiskutyám, szinte minden nap ámuldozunk, hogy azoknak a helyeknek ahová régóta szeret feküdni már nem egy részén fekszik, hanem az egész területet befoglalja nyurga kis teste. Ez a hordozótáskával sem lett másként. Abban a táskában aminek a megmentésekor a közepén ült egy kis mini játékkutyusként, most az elejétől a végéig ér! Betuszkoltam a táskába, igazából éppen elfért, de ahogy felemeltem már jött a következő probléma felismerése, már a súlya sem ennek a teherbíró mennyiségéhez felel meg. Mivel egyébként is rosszul viseli a táskában utazást, amiben minden alkalommal tengeribeteg lett, úgy döntöttem akkor majd kézben viszem, mi bajunk lehet:)
Utazás és vonatozás, irány a Balaton!
Örök optimistaként persze egy csomó mindennel nem számoltam a fejemben elképzelt utazás során. Az első hoppá! már a metrónál kicsúszott a számon, de legalább már azt is tudom ,hogy jelenleg a BKV járatain mi a rendszer.
Hordozóban szállított kutyus poggyásznak minősül, és nem kell neki jegy! A pórázon vezetett kutyus utasnak minősül és kell neki jegy, ezen felül csak szájkosárral engedhetik fel a járműre. Hát ezen jót röhögtem, ahogy elképzeltem Pollyt egy szájkosárral:) Végül pluszjeggyel felengedtek a metróra egy ejnye-bejnye de majd legközelebb figyelmeztetés és ígéret mellett. A pályaudvaron jött a következő hoppá!, annyian voltak, hogy szegényke azt sem tudta merre kapdossa a fejét, és kire ugorjon fel:) Ez egyébként szinte szokás lett nála, ha valaki jön az utcán ahhoz oda akar szaladni, vagy ha elég közel van akkor fel akar ugrálni, ennek a kényszercselekvésnek az elhagyásán dolgozunk most éppen a nevelésben.
Nagy nehezen a megfelelő vonatra kerültünk ami húsz perces késéssel érkezett, jó sokáig vártunk a tömegben. Miután megtaláltam a megfelelő helyet magunknak , két egymással szemben lévő egyszemélyes ülést, próbáltam visszaemlékezni mikor is pisilt utoljára. Vittem magammal egy pelust hátha szükség lesz rá, de a két és fél órás utat simán kibírta. Nagyon szépen viselkedett a vonaton is, miután megszokta a környezetet és azt az iszonyatos zajt, jószerivel végigaludta az egész utat, ami nem csoda, szerintem 40 fok volt a hőmérséklet. Inni közben rengeteg vizet ivott, vittem neki szárított bőrből készült csontot is ha unatkozna és rágcsálni szeretne, de az nem érdekelte. Vagy nézelődött kitikkadva lógó nyelvvel vagy aludt.
