Pollyka egyre bátrabban éli mindennapjait. Kicsike kis méretéhez egy viszonylag nagy helységben, összesen 75 m2 -en garázdálkodhat az állatorvos által javasolt szobafogság lejáratáig. Az első héten még kifejezetten elanyátlanodott volt, kereste a helyét és a testvérkéit ami miatt néha sírdogált, de ez már teljesen átalakult. Magabiztosan portyázgat a lakásban, meg van a saját kis helye ahová elvonul a zsákmányait rágcsálgatni, de a sírdogálást még szokta alkalmazni például ha nem vesszük fel magunk mellé és párperces próbálkozás után rájön, hogy nem, ő oda még nem tud felugrani.
Kicsi Polly és az Óriás Kanapé Esete
Személyiségének egyre több oldala bontakozik ki, és meg kell állapítanom, hogy nagyon érdekes ezeket a jegyeket megfigyelni és tanulmányozni, jellemzően az esti órákban műsorozik. Már egyre vagányabb és bátrabb, és ha valamit akar háromféle dologgal próbálkozik. Rendszerint elsőként a zaklatással kezdi, harapdálja amit ér, mindegy hogy mi, csak emberi testrész legyen. Ha ez nem jön be akkor átmegy agresszorba és ugatással nyomatékosítja az erőszakos viselkedését (például ugrál), és ha ezzel sem ér célba akkor jön az árva kiskutya kinézet, egyedül ül egy tisztes távolságban sértődötten és kesereg:) Ilyenkor nem lehet nem megsajnálni...
Tegnap olyat is láttunk tőle, amikor szó szerint felszívta magát és halált megvető bátorsággal megpróbálkozott a lehetetlennel. Mi meccset néztünk és vacsoráztunk (itt megjegyezném, hogy Ő is akkor kap enni direkt!) amikor is nem engedjük fel magunkhoz, ő a fent leírt próbálkozások után a kosarában rosszalkodott. Pont odanéztem amikor arra az elhatározásra jutott a kanapé hosszú szuggerálása után( valószínűleg számításokat végzett:), hogy ha helyből nem is megy, akkor nekifutásból mégis lehet esélye. Szóval fogta magát dafke, vett egy nagy levegőt, kiugrott a kosarából és sprintelni kezdett. Annyira kis kuka és esetlen, azt nem vette számításba hogy dohányzóasztalt ki kell valahogy kerülnie, ezzel a manőverrel pedig lelassult és félig oldalt becsapódott majd lepattant a kanapé oldaláról. Óriási volt, szegénykémen nagyon röhögtem:)
Az asztallal nem először gyűlik meg a baja, egyszer nem vette észre hogy közelebb toltuk a kanapéhoz, és az alsó, eredetileg az újságoknak szánt polcáról próbálkozott a feljutással. A megfelelő szöget el is találta, de az asztallap aljába egy nagy koppanással beverte a fejét, és ismét csalódottan esett vissza a földre:) Nagyon masszív kis lény, semmi baj nem lett!
