Elérkezett ez a nap is, Pollykám tíz és fél hónap alatt felnőtt és nagylány lett. Egy héttel ezelőtt vettem észre változást rajta melyek újdonsült és furcsa viselkedésjegyekben, ezenkívül meghökkentő étvágytalanságban testesült meg. Először egyszerűen csak úgy tűnt megmakacsolta magát, nem akart hazajönni egy esti sétát követően. Ezt nagyon komolyan gondolta és több lépcsőben is érzékeltette, elsőként megállt a sarkon, befeszített és érdeklődve fürkészte a sötét utcákat hátha jön még egy fajtársa akivel találkozhat. A noszogatásomnak következetesen ellenállt, a kapun szinte be kellett húzni. Bent, miután levettem róla a pórázt a lépcső alján Ő szépen lecövekelt, és esze ágában sem volt utánam jönni az emeletünkre.
Én egészen a lakás bejáratáig érve abban a hitben éltem ,hogy egyszer csak utol ér, hiszen jóformán fél egyedül és nem szokott szem elől téveszteni még itt sem. Hát nem jött utánam, sőt, vissza kellett jönnöm érte, és a kezemben cipelhettem fel. A következő napon, annak is az esti sétájánál ugyan ezt a számot játszotta el, kíváncsi voltam meddig ér a bátorsági mércéje. Lecsatoltam róla a pórázt és bementem a kapun, őt is hívtam de rám se hederített. Illetve rám figyelt, de Ő még nem akart bejönni, találkozni akart még valakivel. Na ekkor már gyanús volt, hogy itt valamiféle kamasszerű lázadozó viselkedéssel állok szemben. Amikor becsukódott a kapu és én elindultam a lépcső felé, akkor elkezdett utánam szaladni, de csak a biztonságérzetéért mert a lépcsőn megint fel kellett cipelnem. Ez így ment még egy pár napig, és mivel nem szeretem erőszakkal rángatni a pórázon és a szép szóból most köszöni szépen de nem kér a lelkem cipelgethettem.
Egy pár nap alatt lecsendesedett ez a zsizsgés benne, szerintem egyébként ő sem nagyon tudta az elején hova tenni ezt az egészet. Már pont kezdett helyre állni a viselkedése itthon és az utcán is, viszont teljesen ki ment a fejemből, hogy előbb-utóbb itt tüzelőbugyira is szükség lesz. Jobban mondva szükség is lett, és mivel én nem voltam jó gazdiként elég felkészült, szombaton sürgősen rögtönöznöm kellett valamit ennek a kis szörnyecskének. Mindenféle előzetes tervezgetés nélkül gyorsan lemértem a szükséges méreteket, kivágtam egy jó kis pamut anyagból a lábak és farok nyílást, hozzá a passzét és már robogott is a varrógép. Az elkészült kis bugyi ugyan némi kívánnivalót hagy maga után, inkább egy rapper gatyához hasonlít ahogy áll rajta, de a célnak tökéletesen megfelel! És tuti kényelmes neki, mert meg sem próbálta leszedni vagy szétcincálni!:)
Jön a tavasz úgyhogy aktualitását éli a tüzelőbugyi gyártás, jelentem a PollyPuppy rajongóknak, hogy a készítéshez tartozó kísérletek elkezdődtek;)
