Az idősebb dokival történ telefonos beszélgetés után eljött az ideje egy másik telefonos segítségkérésnek. Egy kedves ismerősömet hívtam fel, aki a történetem hallatán egy másik állatorvosi rendelőbe, jobban mondva konkrétan egy állatorvoshoz, Dr. Varga Józsefhez a Család utcai kisállatrendelőbe irányított el.
Polly allergianyomozós korszakában is szóba került már ez a rendelő, persze akkor még nem tulajdonítottam nagy jelentőséget az orvos személyének, de nem is tudtam mekkora különbség van vagy lehet az állatok ellátásban különböző helyeken. Csillaghegy ugyan nem a szomszédunkban van, és mint utólag kiderült az előrejelzések szerint mindig nagy tömeg vár a rendelőben ( kivételt képezett az a nap amikor mi először tettünk látogatást a rendelőben), nem is kérdéses hová fogunk fordulni minden Pollyval kapcsolatos esetben.
Érkezésünk előtt telefonon keresztül elmeséltem mi a baja a kutyusnak, megkérdeztem meddig érhetünk oda (a hivatalosan este 20:00 óráig tartó rendelési időre azt mondták, hogy legkésőbb 21:00-ig érjünk oda!), és mi a dolgok menete a rendelőben. Ezen a ponton én már úgy ki voltam borulva, hogy a sírással küszködve raktam le a telefont. A doktor úr kicsit sürgetően, nagyon tárgyilagosan kérdezett és hallgatott meg ( később a saját szemeimmel láttam mi volt az oka ennek ), de megnyugtatott ne aggódjak, menjünk be még aznap meglesz minden szükséges vizsgálatnak az eredménye, és mindent megtesznek amit tudnak! Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy eltört mécses. Manapság nem ehhez vagyunk hozzászokva, hogy ennyire figyelmesek, segítőkészek és igazán törődőek velünk pláne idegen emberek.
Ezután kezdődött az utazás szervezése, a párom otthagyta a munkáját, megvártam amíg hazaér, elmentem kocsit szerezni, azzal haza, Pollykát összekanalaztuk és elindultunk a rendelőbe. Jó fél óra volt mire odaértünk, ahol rendhagyó módon szinte senki sem volt a várótermekben. Ezzel szemben viszont egy jó pár állat és / vagy gazdája jött elő egy ajtó mögül, amire egy Infúziós Szoba felirat volt kitéve. Egyre csak jöttek elő a különböző állatok, és időközben a betegek is szaporodni kezdtek. Érkezett egy férfi két cicájával, ezután szintén egy cicagazda kedvencével, majd egy nagytestű kutyus akinek megsérült a szeme, játszás közben baleset érte.
Egyre szívszorongatóbb lett a hangulat, mindeközben Pollyka teljesen legyengülve, a környezetváltozásokat szinte minden reakció nélkül figyelte az ölemből. Nem is tudom mennyit, talán negyed órát várhattunk amikor kijött egy asszisztens és szólította a következő két beteget. A rendelő bejárati ajtaja mögött egy labirintusszerű helyiség fogadott minket, ahol vizsgálóból vizsgálóba vezet az út, ezek mögött a műtők, mellettük pedig a már említett infúziós szoba található. Pollykát egy vizsgálóasztalra kellett rakni, az asszisztens elkezdte felvenni az adatait, felírta a tüneteit és feljegyezte miket kapott az előző dokitól, majd ezután megmérték a lázát ami iránt Polly egyértelműen a nemtetszését fejezte ki. Az Ő rettegése azt hiszem ezen a ponton kezdődött el.
Az előzőekben említettem mennyire zavaró volt a Lehel úti rendelőben az orvosok sokasága, vagyis az, hogy bármikor mentünk mindig más volt ügyeletben. Itt, a Család utcai rendelőben pont ennek az ellenkezője a helyzet. Minden beteggel külön-külön Dr. Varga József foglalkozik, minden estet megvizsgál személyesen, felügyel és kezel. Ez szinte lehetetlennek hangzik egy olyan rendelőben, ami minden nap nyitva áll a betegek előtt délelőtti és délutáni rendelési időben, ezen felül mint köztudott és ahogyan azt a mi esetünk is bizonyítja, a rendelési idő jóval meghosszabbodik mindkét napszakban, néha még éjszaka is fogad sürgősségi eseteket.
Miután összefoglalták az asszisztensei a Dokinak a helyzetet, beszélgetett velünk kicsit és elmondta mi lesz a menetrend. Már a telefonon keresztül is nagyon szimpatikus volt, amit a személyes benyomása csak megerősített. Nem csoda, hogy mindenki szuperlatívuszokban beszél róla, a későbbiekben még ki fogok térni rá mi is az, amiért Ő egy kivételes ember. Minden új betegnél elsőként egy teljes körű vizsgálatot csinálnak, megvizsgálják, vért vesznek és ultrahanggal megvizsgálják a belső szerveket. Igazából egy hányás és hasmenés (ez nálunk nem volt) tünetekkel érkezőnek bármi baja lehet. Jó pár tájékoztató jellegű szöveges leírás van kitéve a váróteremben, melyekben leírják miért is fontos a részletes és alapos kivizsgálás. Itt nincs kec-mec, és már ez annyira megnyugtató volt, az elejétől kezdve tudtuk hogy itt jó kezekben vagyunk. Pollynak a vérvételhez leborotválták a jobb lábszáráról a szőrt, és elvitték a hátsó műtős helységek felé, ahová mi nem mehettünk be. Pár perc múlva kihozták az infúziós szobába, mi ott vártunk rá egy-két nagykutya és gazdájuk társaságában. Ekkor már teljes pánikban volt, csupa olyan dolog történt vele amihez nincs hozzászokva. Még az idegeneket sem szereti, alapból bizalmatlan mindenkivel, nemhogy elhurcolják meg borotválják valami hangos szerszámmal, ja és a popójában is jártak kétszer. A kálvária vége után próbáltuk megszámolni hány szurit kapott három nap alatt, hát legalább vagy tízet.
Ahogy visszakaptuk, onnantól kezdve folyamatosan a nyakamba akart mászni, már az sem volt neki elég hogy ott van a kezeim között. Nagyon rettegett. Kis gombszemével állandóan szemmel tartotta azt a kopasz férfit (Gábort) aki elvitte magával a vérvételre. Következett az infúzió amit szintén Gábor kötött be, hát Ő nem lett a kedvence. Kicsi teste nagyon kiszáradt, úgyhogy jó sok folyadékot csöpögtettek bele. Az idővel problémáim vannak az emlékképeimben, kb egy óra volt az első adag, ezután kivittük pisilni, aztán egy újabb adag következett. Szemlátomást jobban volt, kezdett picit visszatérni belé az élet. A második adag végeztével a vérvizsgálat eredményei is megérkeztek ( halkan jegyzem meg, az ilyen vizsgálatokra napokat kell várni emberi esetekben), jó híreket kaptunk a Dokitól, miszerint teljesen normális a vérképe, aggodalomra semmi ok. Következett a hasi ultrahang. Egy újabb vizsgálóasztal, amiről Pollyka már alapból menekülni kezdett, a háton fekvés szintén nem volt kedvére, és a trutyi amivel bekenték a hasát úgyszintén nem okozott neki nagy örömet. Azon kívül, hogy alapból egy barátságos légkör uralkodik a rendelőben, kifejezetten odafigyelnek a rémült gazdikra is ( jóllehet szerintem a személyek nevét nem is memorizálja Varga doki, viszont a beteg állataira állítólag évtizedre visszamenőleg emlékszik!), és az apró részletekre. Valahogy úgy néz ki, hogy az állatok az elsők a rendelőben, mindenkit név szerint tartanak számon és szólítgatnak, ezen felül a gazdáikat egyfajta közvetlen pszichológiai gondviseléssel nyugtatják meg.
Az ultrahangnál például direkt megkérdezték, mit szólunk hozzá ha leborotválják a hasán is a szőrt, és mivel én nem lelkesedtem az ötletért, egyből mondták hogy semmi gond, anélkül is megoldható a vizsgálat, és ez csak egy apró szösszenet. Mivel lehetetlen egy kiskutyának nyugodtan a hátán feküdni, inkább le volt fogva az asztalon mint akit kínpadra fektettek mintsem feküdt, szinte ki volt feszítve. A Doki nézegette a belsőjét, közben konzultált egy-két másik orvossal és asszisztenssel, és velünk is közvetlen hangnemben beszélgetett. Polly allergiája kapcsán szóba jött hogy mi vegák vagyunk, megtudtuk, hogy a Doki is jó ideig az volt, csak így nem tudta bevinni a szervezetébe a megfelelő tápanyagokat ami egy élsportolónak szükséges ( erre szintén visszatérek majd )! Szépen sorban jöttek a szervek elemzései, a gyomrában egyértelműen ott volt a gyulladás, megvastagodott a gyomorfala, és a belek mozgásában mutatott némi kivetnivalót a szerkezet.
Mivel a vérképe jó lett, a jelek egy "egyszerű" fertőzésre utaltak. A kis gyomra tele volt folyadékkal, amit a jó pár hányásmentes óra indokolt. Szépen összegezte Varga Doki a dolgokat, Polly kapott néhány szurit, és úgy nézett ki mi végre megnyugodhatunk. Felkészített minket arra, számítsunk még újabb hányásra ami normális lesz tekintve az ultrahangon látott gyomorképet, de a gyógyszerek amiket kapott elég erősek, úgyhogy nem lesz baj, azután már jobban lesz. Mivel az infúzión keresztül sok folyadékot kapott, az ivás miatt nem kellett aggódnunk, és másnap délelőtt visszavártak minket még egy folyadékpótlási löketre. Kapott antibiotikumot és bélflórát javító vitamint, és egy bónusz féregtelenítő tablettát, amit a rendbejövetele utáni beadásra szántak neki.
Ezek után, már féléjfél felé közeledve, végre egy picit fellélegezhettünk és megnyugodva indulhattunk hazafelé..
