2013.01.06.
18:35

PollyPuppy

Polly betegsége, avagy a XXI. század Doktor Bubója II. rész.

Az első rosszullétében telt éjszaka után tehát elmentünk a megszokott Lehel úti Állatkórházba. Viszonylag gyorsan bejutottunk a vizsgálóba, ahol szokás szerint egy sohasem látott orvos fogadott minket. Megkérdezte mi a panaszunk, közben megmérték Pollyka lázát, mondanom sem kell mennyire rettegett szegény, pedig ezelőtt nagyon bátran viselte a szurikat, azután megtapogatta a nyakán a nyirokmirigyeket, és megnézte a szemét. Hát körülbelül ennyi volt a vizsgálat majd közölte velünk, hogy mostanában sok kutyust hoznak ilyen tünetekkel, valószínűleg megfázott és ez ráhúzódott a gyomrára, ezért hány szegényke. Adott neki 1-2 szurit, felírt antibiotikumot meg egy nagyon szuper pasztát, amiben koncentrált tápanyagok vannak, ezen kívül kaptunk egy műanyag fecskendőt amivel be tudjuk Polly szájába juttatnia  vizet.

Hirtelen meg is nyugodtam, semmi baj, a szuri gyorsan hat, megkapja a gyógyszereket és holnapra kutya baja sem lesz. Távozásunk előtt azért megkérdeztem mi a teendő ha nem javulna az állapota, ha továbbra sem akar inni és folytatódna a hányás is, mikor kezdjünk el aggódni? Erre azt a válasz kaptuk, hogy ráérünk majd szombaton aggódni, de aznap péntek volt, ami persze csak akkor esett le amikor már elhagytuk a rendelőt.

Szintén jó jel volt a hányásmentes utazás is, se oda sem a visszafelé vezető úton sem hányt, amit a szurik megfelelő hatóanyagának tudtam be. Amikor hazaértünk próbáltam neki inni adni, és az energiapasztát bejuttatni a meggyötört kis szervezetébe. Kisebb sikerrel jártam csak, ráadásul kisvártatva nem sokkal a hazaérkezésünk után ismét folytatódott a hányás sorozat. A kis pasztát amit lenyalogatott az ujjamról többszöri alkalommal mind kihányta, és a rosszulléteit egyre nehezebben viselte. Késő délutánra már nagyon ramaty állapotba került, azt sem tudom honnan volt bármi is a kis gyomrában ami még kijöhetett, de egy-két órá elteltével mindig habos gyomorsav távozott a szervezetésből.

Alapvetően én azt hittem, hogy a szurik amiket kapott, pont ezt fogják meggátolni, hogy tovább folytatódjon a hányássorozat. Ez rohadtul nem így lett, egész nap csak figyeltem mit csinál, mikor lesz jobban vagy rosszabbul. De szegénykém egyáltalán nem lett jobban, az állapota pontosan olyan volt mint a doki előtt. Inni sem akart, és amit nagy nehezen belefecskendeztem a szájába, azt is kihányta. Az orvos tanácsa ellenére józan ésszel úgy gondoltam, ha nem iszik és a gyógyszerek sem maradnak benne, akkor biztosan nem fogom hagyni, hogy így vészeljen át még egy éjszakát. Visszatelefonáltam a kórházba ahol a vonal másik végén egy idősebb személyre utaló orvosi hang azt javasolta, hogy még este vigyük vissza, lehetőleg a rendes rendelési időben mert ezután már 5000.-Ft éjszakai pótlékot számítanak fel, valószínűleg infúzióra fogják rakni, és egy röntgen vizsgálatra is szükség lesz.

Miután megköszöntem a segítségét azért megkérdeztem tőle, hogy körülbelül mire számíthatok, ezek a vizsgálatok mennyibe kerülnek. Elképedve hallgattam az összeget, és nem mintha nem érne meg bármit is hogy a kiskutyámat meggyógyítsák, az egyébként is elkeseredett hangulatom átváltozott egy sokkal inkább kétségbeesettebbe. Bevallom őszintén ilyesmi előzőleg meg sem fordult a fejembe, mi lesz akkor ha Pollykának valami nem várt betegsége vagy sérülése lesz, ami miatt talán meg is kell operálni, és ezek milyen anyagi vonzattal járnak. Azt tudtam, hogy kisállat TB híján nem olcsó az állatorvosi látogatás, de erre nem voltam felkészülve. ( A betegség után a párommal csináltunk egy Polly alapot, amibe folyamatosan gyűjteni fogjuk a pénzt az ilyen esetekre. ) Nem is ez volt a legrémisztőbb a helyzetben, mert hála az égnek vannak olyan emberek az életemben akik segítenek, de a bizonytalanság, hogy akkor most mi lehet a baja és mit fognak csinálni vele, ez valami szörnyű érzést volt...

Ezen a napon persze én bújtam az internetet, mindenféle kutyás oldalon olvasgattam keresgéltem mire utalhatnak ezek a tünetek. A megfázás amit az orvos is mondott a leggyengébb történet volt, viszont ami igazán aggodalomra adott okot az az emésztőrendszer esetleges elzáródása utaló jelzés volt. Ráadásul Pollyka kölyök kora óta néha porszívónak hiszi magát és mindent meg akar enni a földről, ezért ezt sem zárhattuk ki sőt, ettől már régóta nagyon féltem. Igazából bárhol bármit lenyelhetett amit nem vettem észre, noha itthon nagyon figyelünk az apró tárgyakra, hogy ne kallódjanak el, de az utcán pláne sötétben franc tudja miket puszil be. Kiskorában pusztította a játékait, egyeseket pedig direkt "elrághatatlan" jelzővel értékesítenek, hát ő bármit szétrágott amihez volt elég türelme, egy-két rágcsálójának darabjai máig nem kerültek elő... Ráadásul ha ezt a típusú elzáródást nem veszik észre időben, akár 24 óra alatt is menthetetlen baja lehet. 

Folytatás egy következő bejegyzésben....

Szólj hozzá!

Címkék: betegség december Polly

A bejegyzés trackback címe:

https://pollypuppy.blog.hu/api/trackback/id/tr155001664

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása