Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát - tartja a mondás. Hát ez a kutyusoknál valahogy úgy hangzana, hogy "ahogyan ébredek, olyan lesz a napom", vagy valami ilyesmi:)
Állatbarátként, ezen belül természetesen kutyaimádóként engem is lenyűgözött Cesar Millan tevékenysége, és egy időben nagy lelkesedéssel követtem a kutyanevelésről és rehabilitációról szóló sorozatának részeit. Ez még Polly érkezése előtt volt, de a mai napig tisztán emlékszem egy-két olyan örök érvényű megállapítására, javaslatára, amik a kutyusokkal való helyes bánásmódra utalnak, ezek által pedig az ő kiegyensúlyozott személyiségének kialakításához vezetnek.
A mi esetünkben Cesar következő megállapítása nyert tanúbizonyságot: "Minden napot kezdj nyugodtan a kutyáddal!"
Normál hétköznapjainkon ez teljesen jól működik, és szerintem Polly tényleg egy kiegyensúlyozott természetű lett. Persze jócskán el van kényeztetve, de hála az égnek nem egy kis idegroncs lett belőle, és nem is mondható egy anyámasszony katonája típusnak sem:) Szóval a reggelei nagyjából mindig egyformák, fekszik az ágyban, amikor felébredek oda jön hízelegni, én nagyon nehezen ráveszem magam arra hogy kikeljek, de ő ilyenkor már újra kóma közeli állapotban van, és lustálkodik tovább amíg csak lehet. A kutya tényleg a gazdájához idomul, nagyon szeret lustálkodni:) No de azon az ominózus napon nem telt ilyen idillien a reggeli ébredezés, korán reggel ( fél kilenc körül ) valaki az ajtónkon csöngetett! Ez egy igen ritka, jóformán kivételes esemény nálunk, bárki jön előbb a kapun kell beengedni, és ezután már tárt ajtóval várja Pollyka a lépcsőházban a vendéget.
Mi tudtuk, hogy jön majd valamikor a délelőtt folyamán be kell engednünk a lakásunkba egy idegent, a kábeltévé szolgáltató szerelőjét vártuk internet problémák miatt egy új modemmel. De Pollyka erről nem tudott, és egyáltalán nem értette, ki a franc és miért csönget, és a nyugodt kis ébredés helyett egy megkergült, ugató, acsargó kutyává változott. És ez még csak a kezdet volt. Ez az idegen a lakásba is bejött, ekkorra már teljesen ki volt borulva szegény, még soha sem láttam ilyen idegesnek. El kellett vonulnom vele a fürdőszobába amíg nagyjából megnyugodott, ezután jó messziről szemügyre vette az embert, úgy is mondhatnám hogy szemmel tartotta:) Nézte hova megy, mit csinál ott, de megközelíteni nem merte. Szerencsére az ember ügyes volt, gyorsan megoldotta a problémát, ezzel véget ért ez a szörnyű reggel.
Azám, de a szörnyű reggelt egy szörnyű reggeli séta, egy horror délután és egy egészen érthetetlen nap követte.
Szegény Pollyka, egész nap haragudott mindenre és mindenkire. Nem csak megugatta az embereket, az öreg, bottal járkáló néniket meg is akarta támadni ( a kis bátor:), hasonlóan a hosszú szoknyásokkal, és igazából minden második járókelőt valamiért kipécézett magának. Amikor már sötét lett, minden árnyéktól megijedt, és rendszeresen 180 fokos fordulatokat ugrált mint egy bakkecske, egy igazi mániákusként viselkedett. Szóval ez egy szörnyen nehéz nap volt, talán másnap is még ingerültebben viselkedett, de harmadnapra visszaállt a rend:)
A folyamatosan bővülő ruhatárán kívül egy új fekhelyet is készítettem neki, erről rakok is egy képet ide:)
