Kiskutyám mindig is szeretett futkározni, és mivel nem csak látszólag hanem bizonyított módon kifogyhatatlan energiaforrással rendelkezik, ma elvittem magammal futni. Igazi felfedező lett belőle, és olyan boldogan szaladgált, először össze-vissza ahogyan szokott később normálisabban, hogy öröm volt nézni ahogy pattogott :) A tempó megtartása eleinte nehéz feladatnak bizonyult, de eleinte az is fura volt neki hogy most ilyen sokat és így szaladhat. Idáig nem nagyon volt szabadjára engedve, akkor is csak egy kertben garázdálkodhatott ami szintén csak egy nagy kennel neki, most viszont nem volt határ, futott amerre a szem ellát. És ameddig a póráz engedte (5m), mert még mindig olyan szeszélyes és szeleburdi, ezért nem engedhetem el.
Polly a Felfedező.
Én rendszeresen szoktam járni futni a szigetre, ez a legközelebbi zöld övezet, Pollyval is tettem ott egy-két próbát, de egyszerűen olyan sok ott az inger, hogy megbolondul teljesen. El akarja kapni a futókat, a bringásokat, a görkorizókat, a babakocsikat is megvizsgálná és szeretné nekifutásból rávetni magát az összes 5-6 év körüli vagy annál is kisebb gyerekre. Idővel biztosan tud majd alkalmazkodni ezekhez, vagy egyszerűen lenyugszik, esetleg megtanul rendesen viselkedni és minden körülmények között szót fogadni, de ez most a távoli jövőnek tűnik. Viszont addig is kell valami mozgás, és ma ez be is igazolódott, hogy nem elég neki a lakásban kőrözni, ennél több mozgást igényel. Kinéztem egy nagyon szuper nyugalmas helyet a futáshoz ami kevésbé népszerű, a múlt héten akadtam rá, és önző érdekből ezt nem is fogom leírni hogy hova vittem el. Maradjon csak így szépen, csendesen:)
Ahogy elindultunk itthonról szinte érezte hogy most valami különleges dolog fog történni vele. Gondolom a futó felszerelésem és cipőm miatt, mert mindig megszaglászik mielőtt elmegyek arra titokzatos helyre, ahonnan később kitikkadva sós ízűen érkezek meg. Kíváncsi voltam hogy fogja bírni, hogy fog viselkedni, és ismét csak elégedett lehetek. Nem volt nagy a betervezett táv, úgy gondoltam kb 4km elég lesz kezdésnek,ő futott végig, és csak akkor állt meg amikor pisilnie kellett (ez többször is előfordult a kislánnyal a futás alatt). Bár pontosan nem tudom mekkora távot fedeztünk fel mert nincsen szuper-okos telefonom, és nagyobb részt számomra is ismeretlen területen kalandoztunk, Pollykám olyan jól bírta hogy hazáig meg sem állt volna. Egy dologra nem készültem fel, az ivóvízre. A szigeten ott vannak az ivókutak, így ez eszembe sem jutott, én kibírtam de ő minden pocsolyából inni akart és a vége felé azért lógott a nyelve rendesen.
Legközelebb mérni fogom az időt, és közben növeljük majd egy picit a távolságot. Már látom magam előtt, hogy felnőtt korára Pollyka egy a fajtáját meghazudtoló igazi gyúrós kutya lesz, már most olyan kis masszív:)
